Krisztus tanítványai tudják, hogy nem boldogulhatnak imádság nélkül. Azt is sejtik, hogy nem minden nevezhető fohásznak, ami e fogalom jegyében történik körülöttük, vagy éppen amit gyakorolnak ők is az ősi hagyományok nyomán.
Érzékelik tanítójuk szavaiból, hogy Isten kész az ember életének méltóságát helyreállítani, valamint azt is, hogy ebben a folyamatban minden léleknek részt kell vállalnia.
Érzékelik tanítójuk szavaiból, hogy Isten kész az ember életének méltóságát helyreállítani, valamint azt is, hogy ebben a folyamatban minden léleknek részt kell vállalnia.
„Mennyei Atyátok Szentlelket ad azoknak, akik kérik Tőle.” (Luk 11,13b) Máté evangéliumában jó ajándékokról tesz említést a Szentírás. Isten Szentlelkét és javait készítette elő, mint valós és átadható ajándékokat, amelyek eltagadhatatlanul életfenntartó szükségletei a mindenkori teremtménynek. Ezek az ajándékok elfogadókra várnak. Felkínáló van, az átvevők bátortalanok, gyámoltalanok vagy figyelmetlenek. Jézus Krisztus, közbenjáró szeretettel közvetít az ajándékozó és a megajándékozandók között. Ennek köszönhető, hogy ma is tanítja és bátorítja az egyre mostohább sorsra, egyre elnehezedő életfolytatásra panaszkodók táborát. Nevel és lelkesít bennünket is, akik zokon vesszük, hogy az „azt bünteti, kit szeret” igazságát olykor valóban megízlelteti velünk.
Nem elkeseredni kell, hanem engedelmeskedni. Imádkozz! Kérj alázatosan bármit, azt is, amit lehetetlennek tartottál. Keresd szorgalmasan, amit régen elveszítettél, amiről már lemondtál. Zörgess állhatatosan akkor is, ha sokan azt mondják, hogy az ajtó nem nyílik ki többé.
Te vagy az, - aki olvasod ezeket a sorokat - akinek tudomására hozza az Isten, hogy ismeri rejtett és titkolhatatlan gondjaidat, de nem hagy magadra, megkínál javaival, és megtanít elfogadni azokat. Megtanít új emberként imádkozónak lenni, hogy Szentlelkét elfogadd.
Bemutatja nekünk az új embert, akivé lennünk szükséges. Pál apostol a Kolosséban élők Krisztus-követő példáján így utal az ilyenekre: „… felöltözzétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje Őt.” (Kol 3,10) Az állandóan megújulni képes ember, a valóságos új teremtés. Ezek tudják és hiszik, hogy felülről való az a képesítés, amiben naponként részesülnek. Krisztus szüntelenül közli Isten arcát (imago Dei), ugyanakkor szüntelenül közli Szentlelkét is, hogy a megújulni vágyóknak erőforrása legyen. Ők a világ számára is nélkülözhetetlen valóságos kegyesek. Az egyház hitelének és tekintélyének hordozói. Az igazi kegyes embert onnan lehet felismerni, hogy minden szavával és szolgálatával segíti, hogy rajta keresztül Isten mennyben előkészített ajándékai környezetében minden testvéréhez eljussanak. Nem enged a kísértésnek, hogy valamit is önmaga eredményének lásson, avagy saját dicsőségének tulajdonítson. A kegyes ember Krisztus előtt térdelve kér, keres és zörget; ezután örömmel hirdeti, hogy Aki a szív ajtaján zörgetett bejött és az övéivel együtt vacsorál. (Jel 3,20) Az álkegyesek fáradhatatlanul jelzik képzelt kiválóságuk okán, hogy mennyi mesebeli jóval dicsérték az Urat, és ha mégis – mondják álszentül - sokan szerencsétlenek körülöttük, magukra vessenek, elvégre nem mindenki imádsága nyomán lesz pénz és hatalom. Így vannak körülöttünk sokan a modern világ újkori irgalmatlan szamaritánusai közül.
Kedves Testvéreim! Az újesztendő, új időt hoz. Új napokat, heteket és hónapokat. Megszoktuk évek során, hogy ez így történik, éppen ezért egykedvűen, alig-örömmel várjuk a következőt. Tehetünk azért, hogy jobb legyen. Legyünk naponként megújuló új emberek, akik kérünk, keresünk és zörgetünk. Legyünk megújuló szívvel újból imádkozó kegyes emberek, hogy újabb ajándékok érkezzenek a mennyből.
Legyen áldott Isten, Aki megáldja életünket a következő esztendőben!
Csűry István püspök
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése