Csendes adventi éjszakában keresem a szavakat, és igyekszem ünnepi gondolatokban megfogalmazni a közelítő karácsony üzenetét. Nehezen haladok.. A cím eddig tucatnyi változatban került a képernyőre, de lehet a jelenlegit is törölni fogom. Valahogy a karácsony csodájához nem találom a mai párhuzamokat, szépségéhez nem illik környezetem feltűnően tetszelgő ékessége, áhítatából hiányolom az őszinte hódolatot. Mintha most mindenből több lenne, és ennek ellenére mindezt nagyon kevésnek érzem.
Advent a maga sötétséget hordozó valóságában fájdalmasan lelkemben hagyta az élet nehezen elviselhető ellentmondásainak lenyomatát. Műragyogásban szenvedő világunkban olyanokká lettünk, mint a tömeggel újongó koldusok, akik órákra megfeledkezünk a hiányainkról, a szorongásainkról, de amikor egyedül maradunk még tágasabb lesz a kilátástalanság bennünk. Erős embereket keresnénk, mert gyengéknek érezzük magunkat, de a támogatásra jelentkező óriásokról többnyire kiderül, hogy nyomorult törpék. Végre emberhez méltó kenyeret ehetnénk, de az megkeseredik a szánkban, mert egészségrontó adalékokkal hamisítják. Az ízek emlékeztetnek a hajdaniakra, de már a következő falatban el is veszítik egyedi zamatjukat. Talán csak a színek maradtak annak, amik voltak, de a fényárban ezek is megfakultak. Fénye-színehagyott életünk szenved ebben a seízű küzdelemben.
Cáfolni sem tudnám, hogy igen kesergős hangulatban közeledik felém a karácsonyi ünnep. Azonban most sem csalódom, amikor az evangélium szavait engedem szívem közelébe. János apostol tolmácsolásában a következőket halljuk: „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.” (János 1,4) Ne tévesszen meg senkit se a múlt idő, mert ez a hír most arról szól, hogy Isten nagyon régen már elrendezte az életünket. A kezdet, tehát a múlté, de a folytatás a jelen feladata, és benne a saját megvalósulásunk.. Rajtunk múlik, vagy bukik, hogy van, és lesz élet, vagy le kell mondanunk róla. Ameddig a hiányosságok miatt keseregtem, és az elszürkült világ miatt panaszkodtam, tudnom kellett, hogy csak az életért aggodalmaskodtam, ami Krisztus nélkül nem is lehet több, csak még jobban hatványozódó aggodalom. Az evangéliumban pedig összetéveszthetetlenül hangsúlyos, hogy az élet Benne más, mint ami eddig volt. Krisztusban nincsenek műragyogások, sem törpe óriások, sem hamisító adalékok, és nincsenek színtelen fények, vagy fénytelen színek. Benne igazi, valóságos és megkívánható élet van. Egyedül Benne, egyedül Krisztusban. Erről az életről János azt mondja, hogy világossághordozó, ami az embernek tulajdonsága lesz. Világot hordozni, világosságot birtokolni, fényt tulajdonolni és megosztani, ez lesz a Krisztusban gyökerező emberi életnek az ajándéka. Csodálatos ígéret, ilyet nem mondhat más, csak aki adhatja, és mint saját tulajdonát megoszthatja.
Karácsony szépségéhez és áhítatához még mindig nincsenek mai párhuzamaim, de a lelkem keserűsége már nem annyira félelmes, mint előbb. Az evangélium a földi dimenziókban meg-megtévedő gondolataimat az adventi sötétségből a karácsonyi világosságba vezette, hogy most mindenkinek elmondhassam, hogy érdemes türelmesen várni, mert Krisztus hozza, amit megígért.
Csűry István
Cáfolni sem tudnám, hogy igen kesergős hangulatban közeledik felém a karácsonyi ünnep. Azonban most sem csalódom, amikor az evangélium szavait engedem szívem közelébe. János apostol tolmácsolásában a következőket halljuk: „Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.” (János 1,4) Ne tévesszen meg senkit se a múlt idő, mert ez a hír most arról szól, hogy Isten nagyon régen már elrendezte az életünket. A kezdet, tehát a múlté, de a folytatás a jelen feladata, és benne a saját megvalósulásunk.. Rajtunk múlik, vagy bukik, hogy van, és lesz élet, vagy le kell mondanunk róla. Ameddig a hiányosságok miatt keseregtem, és az elszürkült világ miatt panaszkodtam, tudnom kellett, hogy csak az életért aggodalmaskodtam, ami Krisztus nélkül nem is lehet több, csak még jobban hatványozódó aggodalom. Az evangéliumban pedig összetéveszthetetlenül hangsúlyos, hogy az élet Benne más, mint ami eddig volt. Krisztusban nincsenek műragyogások, sem törpe óriások, sem hamisító adalékok, és nincsenek színtelen fények, vagy fénytelen színek. Benne igazi, valóságos és megkívánható élet van. Egyedül Benne, egyedül Krisztusban. Erről az életről János azt mondja, hogy világossághordozó, ami az embernek tulajdonsága lesz. Világot hordozni, világosságot birtokolni, fényt tulajdonolni és megosztani, ez lesz a Krisztusban gyökerező emberi életnek az ajándéka. Csodálatos ígéret, ilyet nem mondhat más, csak aki adhatja, és mint saját tulajdonát megoszthatja.
Karácsony szépségéhez és áhítatához még mindig nincsenek mai párhuzamaim, de a lelkem keserűsége már nem annyira félelmes, mint előbb. Az evangélium a földi dimenziókban meg-megtévedő gondolataimat az adventi sötétségből a karácsonyi világosságba vezette, hogy most mindenkinek elmondhassam, hogy érdemes türelmesen várni, mert Krisztus hozza, amit megígért.
Csűry István
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése