2012. február 21., kedd

Egyházközségünk története


"Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához csak énáltalam. Ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek. Mostantól fogva azonban ismeritek és látjátok őt." (Jn 14,6-7)
   
Az 1931. február 15-én tartott presbiteri gyűlés jegyzőkönyvében a 9. szám alatt ezt olvashatjuk: "Őssi-telepen Bodó Imre presbiter szívessége folytán a református hivek részére istentiszteletet egy év óta már annak lakásában tartják.
Az itt tartott istentiszteletek perselypénzét, 5217 lejt az Őssi-telep imaház felépítésének alapjául szánják". A szóban forgó imaház kezdetben gyeremekotthon volt, melynek fenntartásában és vezetésében Bodó Imre járt elöl szolgálatával.
A kicsi telepi gyülekezet a nagyvárad-újvárosi egyházközséghez tartozott egészen 1946. október 1-jéig. Az anyaegyházközség lelkészei és segédlelkészei jártak ki szolgálni. 1946. október 20-án a váradlesi egyházközséghez csatolták az addig újvároshoz tartozó peremvárost. Ennek a meglepő eseménynek a hátterében egyetlen anyagi ok fedezhető fel, nevezetesen az, hogy az akkor már alig 150 lelkes lesi gyülekezetnek állami támogatású fizetést (kongrua) tudott adni lelkipásztorának.
Nagyvárad-Őssi önállósítására 1991. szeptember 11-ig kellett várni, amikor megvalósult a régi álom.
Szórványgondozás folyik Tenke és Szalonta határáig. Vincze György, Szabó Ferenc, Papp István, Szekeres Sándor és Csűry István szolgáltak lelkipásztorként a gyülekezetünkben.
Tömbházas-falusias kívülről nézve az egyházközség, de belülről családi melegséget áraszt. Hozzávetőleg 1500 református lélek él itt az őslakosokhoz beköltözött szilágysági, székelyföldi, bánsági és bihari tájakról jött hivekkel.
1954-ben torony épült az imaház elé.
A nőszövetség Árva Bethlen Kata nevét viseli. 2001-ben fejeződött be a gyülekezeti ház építése, mely eloadótermet, konyhát, étkezőt, vendégszobát foglal magába.
Forrás: http://ossi.rdsor.ro/tortenet

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése